KARÁCSONYI ÜDVÖZLET

Nézzünk fel az égre!

Gondoljunk arra – csak egy pillanatra -, hogy Csodában élünk, és bennünk is Csoda van!

Tisztelt Olvasók!

Kedves Szentlőrinckátaiak!

         Az adventi készülődés közepette a képviselő-testület és a magam nevében tisztelettel köszöntöm Önöket!

         Elérkezett a régóta várt pillanat! A lármás nyüzsgés kezdetét vette. Megkezdődött az üzletek, plázák, butikok bejárása, az ünnepi nagytakarítás, a sütés, főzés, az ünnepekre való készülődés, igyekezet.

         Sokan élik át ilyenkor a magányt, sokan viszont a karácsonyi készülődés miatt nem élvezhetik a családi együttlétet, emiatt hiányzik a meghittség, és ha nem vigyázunk, a karácsony valódi értéke elveszik.

         Az ünnepek alatt együtt lehetünk a hozzátartozóinkkal, szeretteinkkel, családtagjainkkal.

Mindettől függetlenül sokszor érezhetjük azt, hogy a csomagokkal, éhesen, türelmetlenül, felbolydultan állunk a fenyőfa előtt – mert manapság a lelkünk zaklatott és nyugtalan.
         Még jó, ha a fa körül elhangzik a „Mennyből az angyal”, de ez sem az igazi, mert a mohó szemek a földet kutatják, a fa alatti csomagokat: „Mit hozott a Jézuska?” Elfelejtettük, hogy a Jézuska csak békét tud hozni, és csendet a szívben, és szeretetet, ami a világ legnémább, legnyugodtabb, legszótlanabb állapota. Láthatatlan. Nincs benne lihegés, nyugtalanság, idegesség, lárma.

         Szertelen lélekkel nem lehet szeretni. Benne van a csodálatos magyar szóban: hogy aki SZER-telen, az nem SZER-et. Nyugodjunk meg. Ne legyünk telhetetlenek!

         Találjunk egy pillanatot, ami csak a miénk. Ha hull a hó, hagyjuk, hogy arcunkra hulljanak a hópihék: az angyalok küldik nekünk, a végtelenből – és ingyen.

Éljük át egy pillanatig a csodát. A mindenséget és önmagunkat.

         A karácsony a születés ünnepe. Valaminek vége van, és valami most jön létre. Lobbantsuk lángra a szívünket, s hagyjuk, hogy ez a lángocska eloszlassa az egész elmúlt évünk sötétségét!

         A hozzátartozóinkhoz vigyük el a békét, az új arcunkat, és azt a meggyőződésünket, hogy a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, az az időnk, a másikra való odafigyelés és gondoskodás.

Év végéhez közeledve, köszönetet mondok mindazoknak, akik egész évben segítették településünk fejlődését, az önkormányzat munkáját.

         Köszönöm a polgármesteri hivatal, az óvoda és konyha, az iskola, a családsegítő és gyermekvédelmi , – a védőnői szolgálat, faluház és könyvtár dolgozóinak lelkiismeretes munkáját.

         Köszönöm a lakosságnak, a Csibészke Alapítványnak, a Polgárőrségnek, a Szentlőrinckátai Faluszépítő és Kulturális Egyesületnek, a Reménység Nyugdíjas Klubnak, a TÁME-nak, és az egyházközségnek a különböző társadalmi kezdeményezésekben, rendezvények megszervezésében nyújtott segítségét, aktív részvételét, a vállalkozók és magánszemélyek önzetlen támogatását.

                  Mint ahogy minden család készül a karácsonyra, úgy a településünk is ezt teszi.

         Tekintsék meg az ünnepi időszakban csodálatos Betlehemünket, töltsék meg szívüket, lelküket adventi hangulattal a településünkön látható ragyogó fényekkel.

         Kívánom, hogy az elkövetkező esztendőben is az összefogás, az együtt gondolkodás, az egymás iránti tisztelet jellemezze hétköznapjaikat.

Szentlőrinckáta Község Önkormányzatának Képviselő-testülete nevében kívánok Önöknek, szeretteik körében eltöltendő áldott Karácsonyt, és valamennyi álmukat beteljesítő, egészséget hozó, békés, boldog Új Esztendőt!

Szabó Viola

polgármester